A 25. Sziget alkalmából egy olyan „best of” programmal ünnepel a Világzenei Nagyszínpad, amely felvonultatja a színpad eddigi legnagyobb sikereit, de annak az elvárásnak is megfelel, hogy bemutassa a világzene legfrissebb produkcióit.
Természetesen a világzene is képviselteti magát a Szigeten
Nem csak a populáris világsztárok kerülnek előtérbe a Szigeten. A fesztivál eddig is arra törekedett, hogy a világzene legnagyobb neveit hozza el Budapestre. Az elmúlt harminc évben, mióta az etnikus alapú zenék gyűjtőfogalmaként elterjedt, a World Music a könnyűzene egyik legnépszerűbb irányzata lett. Olyan országokból váltak közismertté előadók, amelyekről addig hallani sem lehetett, és ahol – mint a Zöld-foki-szigeteken vagy Madagaszkáron – lemezipar sem létezett.

A Sziget Világzenei Nagyszínpada 2000 óta veszi ki a részét a világzenei mozgalomból, és jelenlegi helyén mintegy tizenötezer fő igényes szórakoztatására szolgál. Az elmúlt tizenhét évben a színpad kirívó nemzetközi rangra tett szert, lévén a műfaj valamennyi kiválósága fellépett rajta, másrészt azért, mert folyamatosan érzékenyen reagált az újabb és újabb világzenei trendekre, hullámokra. Több mint kétszáz előadó fogadta el eddig a felkérését, a világ legnagyobb sztárjai Angliától Guineaig, Belgiumtól Szenegálig.

A visszatérő előadók közül kiemelhető a szerb Goran Bregović – akinek évtizedek óta a Balkán himnuszaiként terjednek örökzöldjei – az elmaradhatatlan Wedding and Funeral Band élén; a világ egyetlen Grammy-díjas klezmerzenekara, a legendás The Klezmatics; az elementáris orosz ska klasszikusa, a húszéves fennállását ünneplő Leningrad; a marokkói gnawát forradalmasító Orchestre National de Barbés; a latin ska királya, a szicíliai Roy Paci & Aretuska; katartikus „etno-káosz”-ával az ukrajnai DakhaBrakha, a sivatagi bluesból sivatagi rockot teremtő mali Tamikrest és lehengerlő pánafrikai tánczenéjével a zimbabwei Mokoomba.

 
Az újdonságok sorát a közeljövő sztárjai alkotják, így a török népzenét pszichedelikus rockkal ötvöző Gaye Su Akyol; a brazil afrobeatet megteremtő Bixiga 70; az újra virágzó latin pszichedélia tucsoni éllovasa, az Orkesta Mendoza; szatírikus, punkos klezmerével az izraeli Jewish Monkeys; de itt lesz az ellenállhatatlan chilei fieszta-felelős, a Chico Trujillo is. Végre bemutatja rockos kíséretű torokéneklését a mongol Hanggai; kiderül, hogy miért a „Balkán sarlatánja” Magnifico; na és hogy miért emlegetik a hatvanas évek legnagyobb amerikai soul énekesnőinek rokonságában a fiatal portugál Marta Rent a Groovelvets kíséretében. A hazánkban is roppant népszerű multikulturális francia együttesek közül idén a Zoufris Maracasra és a La Gâpette-re pöröghet közönségünk, és akkor a roma zenék éjszakai felhozataláról még nem beszéltünk…

 
Márpedig a helyszín a cigányzenék híveit is kényeztetni fogja. Először mutatkozik be Magyarországon az utóbbi években szenzációt keltett glasgow-i John Langan Band, a maga keltás-punkos, balkáni-flamencós elegyével. A balkáni és a latin zenék együtt ragadnak magukkal a barcelonai székhelyű, de szigorúan multietnikus Electrorumbaiao koncertjén is, míg a francia La Caravane Passe főleg a manouche jazz világában van otthon.

 
Mint már szóba került, a hazai fellépőkből sem lesz hiány. És – cseppben a tenger módján – ugyanaz a stiláris gazdagság, ugyanaz a változatosság és ugyanaz a „party-szellem” lesz tetten érhető a koncertjeiken, mint a színpad nemzetközi kínálatában.
 
Hiszen ki tudna ellenállni a Bohemian Betyars zúzós-ugrálós „speed-folk-freak-punk”-jának; nemzetközi hírű ska-együttesünknek, a PASO-nak, mely hidat teremtett Kingston és Budapest között; a nagyecsedi roma hagyomány minden varázsát hatványozó Romengónak; vagy a kelet-európai és balkáni zenéket őrületes energiával összekovácsoló Besh o droMnak?

 
De ez még semmi! 2017-ben először kimondottan a magyarországi világzenékre összpontosít a Világzenei Nagyszínpad Nulladik napi programja. Ezen a napon hat kiváló zenekarunk lesz hallható: fellép moldvai csángó gyökerű transz-zenéjével a Zoord; elragadó bájú és roskadásig pörgő paszabi cigányzenéjével a Parno Graszt; funkos-rockos „csángó-boogie”-jával a Kerekes Band; a Balkán legsűrűbb rétegeit is felkavaró tamburazenéjével a Söndörgő; végtelenül sodró punkos ír kocsmazenéjével a Firkin; és végül a folk- és partyzene eddig ismeretlen ötvözetét nyújtó Lajkó Félix feat. Óperentzia.
(0 szavazat)

Kapcsolódó cikkek

Toronicza Péter

Szerző

A Promotions Média szerkesztője és újságírója, a mennyei kultúra éllovasa. Bár meglátása szerint elég nehéz ezt fenntartani, mikor már a „galamb alfarhangjában” is politika van. Túl sok minden fut át rajta a sörön kívül, de mégis a kritika műfajában érzi a legjobban magát, ami egy zenei albumtól kezdve lehet egy gasztronómiai műremek is. Azt se bánja, ha 16 órás sorozat maratont kell tartania, vagy végig kell ülnie egy több mint öt órás teniszmérkőzést.

Szólj hozzá!

Kövess minket!

Nélküled nincs értelme...
Kövess minket Facebookon, hogy mindig lásd épp milyen érdekességeket osztunk meg Veled!