Az Isten haragjában teremtett föld, ahol egymást érik állati csontvázok, hajóroncsok, gyémántok, és páratlan az égbolt látványa - Afrika legkülönlegesebb helye

Az Atlanti-óceán partvidékének a namíbiai Kunene és Swakop folyók között húzódó régióját sokféleképpen nevezték már el, és egyik sem megnyugtató. A helyi szanok úgy ismerik, mint "az Isten haragjában teremtett földet"; a portugál hajósok számára, akik 1486-ban rövid időre megálltak itt, ez volt a "pokol kapuja". 

De a legtöbb ember ma úgy ismeri, mint a Csontvázpartot (Skeleton Coast) - és ennek jó oka van.

223 piramis találtak egy Afrikai országban, ez kétszer annyi, mint amennyi Egyiptomban található

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A Csontvázpart arról kapta a nevét, ami "egy hatalmas állati temető" - emlékezett vissza 2013-ban Karen Bowerman, a CNN utazási szakírója és újságírója, aki "fókakoponyákat, teknősök bordakosarát és bálnák kolosszális, kifehéredett csigolyáit" említette afrikai utazása után.

Bár hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy ezek az oroszlánok és hiénák áldozatai, akiket valószínűleg látni fogunk a homokban kóborolni, a legtöbbjük egy sokkal halálosabb faj keze által halt meg: az egykor virágzó bálnavadászatban foglalkoztatott emberek miatt. Ne érezzük azonban túlságosan rosszul magunkat - a partvidék megbosszulta magát, több száz hajóroncs formájában, amelyek az 500 kilométeres (311 mérföldes) partvonalon találhatók.

"Némelyikük a dűnék mögött található, messze a parton a tengertől"

- mondta 2018-ban a CNN-nek Jan Friede, a Skeleton Coast Nemzeti Park egykori vadőre, aki hatéves ott töltött ideje alatt 112 roncsot fényképezett és dokumentált.

"Még ha túl is élted a hajótörést, valószínűleg halálra voltál ítélve"

- mondta Friede.

"A partra küzdöd magad, örülsz, hogy megmenekültél, aztán rájössz, hogy egy sivatagban kötöttél ki, és valószínűleg el kellett volna menned..."

A hajóroncsok némelyike több száz évvel ezelőttről származik, némelyik alig több mint egy évtizedes. Az évszázadok során zátonyra futott közel 1000 hajóroncs közül azonban kevés olyan hírhedt, mint a Dunedin Star története - egy brit teherhajó, amely 1942-ben futott zátonyra, és amelynek mentése Murphy törvényének egyik legjelentősebb példájaként vonult be a történelembe.

A gízai piramisokról és a görög templomokról is napvilágot látott valami elképzelhetetlen, amire eddig csak a legmerészebbek gondoltak

Olvass tovább...

Olvass tovább...

"Az angliai Birkenheadben épült  Dunedin Star fényes karriert futott be a második világháborúban: a Málta ostromát feloldó konvoj részeként több olasz légitámadást is túlélt. A Skeleton Coast lett a veszte"

- írta a neves utazási szerző, Oliver Smith az Atlas of Abandoned Places (Elhagyott helyek atlasza) című könyvében.

"1942-ben Egyiptomba szállított lőszert, és egy zátonyra futott a mai Angolával közös határ közelében"

- magyarázta.

"Gyorsan víz alá került, a fedélzeten tartózkodó 63 embert a partra evakuálták, miközben a mentőhajók messziről gyülekeztek. Az ezt követő dráma során az egyik mentőhajó maga is zátonyra futott, és egy repülőgép, amely a közelben remélte, hogy leszállhat, lezuhant egy síkvidéken".

A légi úton ledobott ellátmánynak köszönhetően majdnem mindenki túlélte. Más hajótöröttek sokkal kevésbé voltak szerencsések. "[Egy] ismeretlen hajó 1860-ban mosódott partra" - írta Tahir Shah író és újságíró a BBC Travel 2011-es cikkében. "A 12 fej nélküli csontvázat 70 évvel ezelőtt találták meg, egy homokba temetett palatáblával együtt. Ezen ez állt: "Elindulok egy 60 mérfölddel északabbra fekvő folyóhoz, és ha valaki megtalálja ezt és követ engem, Isten megsegíti őt". Az író maradványai soha nem kerültek elő.

Mindezek ellenére a Skeleton Coast tele van élettel. A partra látogatók, ha szerencséjük van, láthatják a Namíb-sivatag ikonikus afrikai állatvilágának néhány egyedi változatát: high-tech nyakörvvel ellátott sivatagi oroszlánokat, amelyek a parton kószálnak, és finom tengeri herkentyűket keresnek; struccokat és tavaszi bocikat; sőt elefántpopulációkat is, amelyek generációk óta alkalmazkodtak a Namíb-sivatagban való élethez.

A híres ékszer átka mindenkit utolért, tragédia és vér tapad a legendás gyémánthoz

Olvass tovább...

Olvass tovább...

"A megfoghatatlan sivatagi oroszlánokat látni ritka és egyedülálló élmény" - mondta Wessel Landman, a Hoanib Skeleton Coast Camp munkatársa a CNN-nek 2018-ban. "És bár a látványuk sosem garantálható, de arról már tudunk, hogy meglátogatják a tábor melletti vízlelőhelyet, sőt, látták már őket a sétányainkon pihenni is."

A tengerek is virágoznak. Az egykor majdnem kihalás szélére vadásztatott bálnák gyorsan a namíbiai partok egyik fő támaszává válnak; a Cape Cross fókarezervátum pedig "több mint 200 000 bűzös szagú szőrös fókának ad otthont" - írta Genna Martin dokumentumfilmes a New York Timesban 2022-ben. A partvidék állítólag a világ egyik legjobb helye a halászatra - és meglepően népszerű egy egészen más sportág kedvelői körében is, a szörfösök körében.

Ma a Skeleton Coast gyakorlatilag lakatlan; csak a legkitartóbb járművekkel lehet megközelíteni, és egy koponya és keresztcsont őrzi. Pedig nem is olyan régen még nem csak nagyobb települések, hanem nyüzsgő városok otthona volt. 

Akárcsak a partra mosott hajók, még mindig láthatjuk a házak, éttermek, kaszinók és kórházak roncsait, amelyek egykor olyan helyeket népesítettek be, mint Kolmanskop, egy száz évvel ezelőtt alapított, majd az 1950-es években elhagyott német kolónia. És miért? Mert - magyarázta Shah - "Namíbia a gyémántok olyan földje, mint senki más".

Akárcsak a partra mosott hajók, még mindig láthatjuk a házak, éttermek, kaszinók és kórházak roncsait, amelyek egykor olyan helyeket népesítettek be, mint Kolmanskop, egy száz évvel ezelőtt létrehozott német kolónia, amelyet végül az 1950-es években hagytak el. És miért? Mert - magyarázta Shah - "Namíbia a gyémántok olyan földje, mint senki más". 

Kolmanskop bányászváros volt, de aligha volt rá szükség: a gyémántokat a Skeleton Coaston szó szerint úgy sodorja a tenger, mint a kagylókat. Ez az utolsó lépés egy több százmillió évvel ezelőtt kezdődött történetben.

"Amennyire a geológusok meg tudják határozni, valamikor a jura korszakban kezdődött, a Namíbiában partra mosott gyémántokat a Kimberlit-csövek nyomták a felszínre körülbelül 800 kilométerre [497 mérföldre] keletre, a mai Orange folyó mentén"

- magyarázta Peter Fuhrman egy 2016-os Fortune-cikkben. 

"A legnagyobb, legnehezebb gyémántokat az áramlatok fokozatosan lefelé húzták a folyón, majd végül messze a tengerbe, a namíbiai parti vizekbe"

- folytatta.

"Az árapály most lassan, de biztosan visszatolja őket a szárazföldre".

Namíbia partjainál még mindig lehet gyémántokat találni - de manapság nem a Skeleton Coast az a hely, ahol keresni kell. Sajnos a hely, ahová érdemes menni - körülbelül 750 kilométerre délkeletre, az ország Dél-Afrikával közös határán - Sperrgebiet, azaz "tiltott terület" néven ismert. Nem a kormányerők, de még csak nem is a természet erői, hanem a De Beers Diamond Consortium őrzi, és engedély nélkül belépni oda olyan, mintha egy szigorúan őrzött börtönbe törnénk be - emlékeztetett Fuhrman.

A búvárok teljesen kikészültek: összesen 10 hajóroncsot fedeztek fel a görög szigetvilág tengerein

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Szerencsére a Skeleton Coastban elég természeti kincs van nekünk, egyszerű halandóknak is - és ha gyémántra vágyunk, csak fel kell néznünk.

A fényszennyezés szinte nem is létezik a Skeleton Coaston - jegyezte meg a CNN egy 2016-os cikke a régióról - a terület a csillaglesők paradicsoma.

"A Tejút képes fenséges látványt nyújtani a fekete háttér előtt, és a galaxis fényesen és ragyogóan tör fel az éjszakai égbolton"

- számolt be a cikk.

"Ha van távcsöved, pakold be - talán még a Tarantula-ködöt is megpillanthatod, amely egy pókszerű por- és gázfelhő, és a Tejútrendszer egyik legnagyobb csillaggyára."

_{forrás: iFLScience}